A pesszimista és az optimista sapka

Jajj, milyen rémes – sóhajtottam fel magamban ma reggel, amikor hazaértem a kerékcseréből. Most szakadó esőben, hidegben kell elgurigatnom ezeket a rettentő nehéz, rettentő piszkos nyári gumikat a garázsig… Aztán egy pillanatra megálltam és elgondolkodtam ezen. Te jóságos ég, milyen hálátlan vagyok. Hát nem kellene inkább annak örülnöm, hogy van autóm, van téli kerekem, sőt, még garázsom is van? Sokan nyilván irigylik a problémáimat – tulajdonképpen ez egy remek dolog, és még testgyakorlásnak is megteszi! 🙂
Mi köze mindennek a vállalkozáshoz vagy a családhoz? Részben az, hogy az életünk minden területén jó lenne, ha észrevennénk a pozitív dolgokat, és nem a negatívak miatt rágnánk magunkat. Araszolnunk kell a dugóban a munkahelyünk felé? Adjunk hálát, hogy van munkánk, van autónk, van pénzünk benzinre. Csak a parkoló túloldalán volt hely? Adjunk hálát, hogy van két erős lábunk, amelyeken elsétálhatunk a bevásárlóközpontig és van pénzünk, amit elkölthetünk a boltban. És így tovább. Csak rajtunk múlik, melyik változatot választjuk, csak rajtunk múlik, hogy milyen gondolataink támadnak egy-egy esemény kapcsán.
Talán ismeritek a “Kő az úton” című verset – aki régebben olvassa az írásaimat, biztosan találkozott már vele. Idézzük fel ismét, mert megunhatatlan a gondolkodásmód, amelyre tanít.
Kő az úton
(M. Feesche után németből)

Gondolod, kerül életed útjába
egyetlen gátoló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged,
se, hogy lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
hogy te megállj mellette,
nézd meg a követ, aztán kezdj el
beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked Istennel találkozott,
utadban minden kő áldást hozott.

 
 

 

Természetesen nem kell vallásosnak lenned ahhoz, hogy megértsd és alkalmazd ezt az üzenetet. Ha az utadba kerülő akadályokat nem úgy tekinted, mint gátló tényezőket, hanem olyan alkalmakat, amelyekből tanulhatsz, akkor egyetlen rossz pillanat sem múlik el valami jó következmény nélkül. Válságos időkben (és most nem a “gazdasági világválság”-ra gondolok) az ember hajlamosabb a pesszimista sapkáját feltenni, pedig ha a fentieket az emlékezetünkbe véssük, rájövünk, hogy erre nincs szükség. És hogy mennyire új ez a gondolat? Ugyan már, hát nem emlékszel arra az ősrégi magyar közmondásra, hogy “minden rosszban van valami jó”? 🙂
Tedd fel az optimista sapkádat, és munkára fel! Még egy csomó jó dolog vár ma Rád!

6 hozzászólás

  1. Ó, de jó ilyet olvasni korán reggel! Vajon tényleg kezdi látni az egész világ az utat, vagy csak én vonzom be a hasonló gondolkodású embereket? 🙂 Bár mindegy is. Nekem így is úgy is jó ez így 🙂

  2. Bízom benne, hogy egyre többen értenek egyet velünk, talán előbb-utóbb elérjük ebben is a "kritikus tömeg"-et 🙂

  3. Mit mond a pesszimista, amikor letojja egy veréb?
    Hm. Talán még káromkodik is. De biztosan hibáztat valakit vagy valamit az ő keserű sorsa miatt.
    No és az optimista?
    „Kész szerencse, hogy a tehenek nem tudnak repülni!"

  4. Rég jártam itt a blogon, de nagyon jó ezeket a sorokat olvasni. Bár ezt a verset nem ismertem, Szalézi Szt. Ferenctől van egy életemet meghatározó idézetem, aminek a lényege tulajdonképpen ugyanez.
    Piktos! egyetértek minden szavaddal 🙂

  5. Köszi, Móni 🙂

  6. Ezek a gondolatok valóban minden nehezebbnek tűnő pillanatunkban eszünkbe kellene jussanak…

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*