Születésnap

A születésnap, túl azon, hogy alkalom az ajándékokra, a gratulációkra, az összegyűlésekre, és – főleg – a tortákra!, nálunk, vagy csak nekem, valahogy mindig az értékelés, a számvetés ideje is. Mit értem el az előző óta? Hol tartok most a vállalkozásomban, mennyit sikerült megvalósítanom az egy évvel ezelőtti terveimből?
A negyedik fiam ma még csak kétéves, hát az ő szénája tökéletesen rendben van. Az elvárható módon megtanult járni, futni, lépcsőn menni, egyedül eszik, egész mondatokat mond, köszön, bocsánatot kér, és tudja, hogy hogy hívják és hány éves. De mi a helyzet velem? Amikor tavaly ő az első lépéseit tette, én akkor írtam a Haladó OkosKismama levélsorozatomat. Amikor ő az első szavait mondta, én akkor kezdtem az első, megrendelésre készített reklámkampányomat. Amikor ő először szólt, hogy tisztába kell tenni, én akkor lettem kész az első, másvalakinek összerakott weblapommal. Haladtam annyit egy év alatt, mint a kisfiam?
Természetesen tudom, hogy egy kisgyerek fejlődése nem ugyanolyan tempójú, mint egy vállalkozásé (szerencsére! mert ha ő is úgy haladna, ahogy én a négy gyerek mellett, tán tíz évig kellene pelenkáznom! 🙂 ) – de azért elégedett vagyok mindkettőnkkel. Gondolom, Te is úgy vagy ezzel, ha család mellett vezetsz egy vállalkozást, mint én: sokszor érzed magad türelmetlennek, szíved szerint a weblapoddal haladnál, hogy legyen végre valami eredmény, és ne csak azt lássa a család, hogy “Anya már megint a gép előtt ül”. Gondolom, Neked is sokszor kell bölcsen önmérsékletre intened magad, ugyanúgy, mint nekem, amikor az eszed egy blogbejegyzésen jár, de közben az angolleckében kell segítened.
Szerencsére azonban hamar eljön az este kilenc óra, és mind elalszanak. Micsoda lehetőségek nyílnak meg előtted! 🙂 Hiszen csend van az egész lakásban, a gondolataid szabadon szárnyalhatnak, és oly fiatal még az éjszaka!…
 
Vannak, akik szeretnek minél hamarabb odaérni, ha mennek valahová, és az első adandó alkalommal felhajtanak az autópályára. Én a magam részéről inkább megyek a falvakon át. Ha már úton vagyok, szeretem élvezni magát az úton levést is. Az utazás lényege – szerintem – az út maga, nem a megérkezés. No nem a saját kútfőmből vagyok ilyen okos, ez egy keleti bölcsesség, amely nagyon megtetszett nekem, elsősorban azért, mert pár évvel ezelőtt egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy leesett az első hó, nincs a fákon egy árva levél sem, és – esküszöm – nem emlékeztem, hogy mikor hullottak le. Pedig a gyönyörű, színes ősz a kedvenc évszakom. Ekkor határoztam el, hogy többé ilyen nem lesz. Igenis észre akarok venni minden tarka útszéli virágot, minden buszmegállóban álló fejkendős nénit, minden libát őrző mezítlábas kislányt, minden kétszáz éves fa harangtornyot. Bánom is én az autópályát, bánom is én, ha csak négy év alatt lesz eredményes vállalkozásom.
Hiszen közben nem maradok le a fiaim fejlődésének egyetlen mozzanatáról sem.

2 hozzászólás

  1. Boldog szülinapot!

    Nagyon igazad van!
    Kár, hogy ebben a mai világban a rohanás a jellemző és baromi tudatosnak kell lenni, hogy ne járjunk úgy, mint te az első hóval. Bevallom becsületesen, nekem a tavalyi nyár volt ilyen, igaz, akkor még rengeteget tanultam, hogy tovább léphessek.
    Akkor annak úgy kellett lenni.

    No és miért? Mert nem bírnék egy irodában ülni:) Inkább megyek a diófa alá, meg a kutyával a dombra, gyerekkel gyalog, kényelmesen oviba stb.

    Szerencsés vagy a gyerekekkel. Fanni nem alszik 10-nél előbb:)

  2. Én is nagyon szeretem az őszt! Nekem még a születésnapom is akkor van! 🙂 És a bölcsesség pedig, hogy a lényeg az út maga, nem teljesen hasztalan…
    Nálam még egy számvetéses időszak a születésnapon kívül az év vége. Kézenfekvőnek tűnik. És egy további ilyen a mindennapok. 🙂 Amikor néha elszomorodok, vissza szoktam gondolni, hogy négy hónappal, fél évvel ezelőtt ezelőtt hol tartottam és most hol tartok. Mindig van valami fejlődés, úgyhogy célszerű elégedettnek lennem. Az örökös elégedetlenség egyébként szerintem a gyerekkori sürgetés és a szüleink türelmetlenségének beégése az ember fejébe, és nem árt mögé nézni!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*