Favágás, repülés, gyereknevelés

Micsoda rejtélyes cím így szombat estére, igaz? 🙂
Többek között azt is szeretem az interneten, hogy egy csomó jó tanmesét lehet találni rajta, amelyek időnként remekül megvilágítanak egy-egy problémát. Mostanában több helyen is olvastam két ilyen történetet – és mindjárt ki is derül, mit jelent a cím.
Az egyik tanmese arra emlékeztet, amikor repülőgépen utazunk, és a stewardess elmagyarázza, mit kell tennünk, amikor a kabinban esik a nyomás, és kiesnek az orrunk elé az oxigénmaszkok: először a saját arcunkra tegyük fel, és csak azután a gyerekünkére, hiszen ha először – önzetlenül – neki próbáljuk feladni, akkor esetleg mi elájulunk, és nem tudunk neki sem segíteni. A másik tanmese az öreg meg a fiatal favágóról szól: utóbbi nagy lelkesen egész álló nap dolgozik, soha meg nem áll, míg az öreg minden órában leül, és pihen tizenöt percet. A főnökük legnagyobb meglepetésére azonban az öreg favágó egyenletesen termel, míg a fiatal az első pár nap csúcsteljesítménye után folyamatosan hanyatlik, és hiába dolgozik már kétszer annyit, mint az öreg, mégis kevesebb fát tud kivágni. Végül aztán a főnök megkérdezi az öreget, hogy hogyan lehetséges ez. – Egyszerű – válaszolja az öreg favágó. – Én minden pihenőidőmben megélezem a fejszémet.
Talán ismerted már ezeket a történeteket, talán nem, mindenesetre úgy gondolom, nem kell sokat fejtegetnem, hogy mi a tanulságuk, és hogy mi köze lehet mindennek a gyerekneveléshez meg a családbarát vállalkozáshoz. Igen, ha magunknak nem hagyunk szusszanásnyi időt sem, hogy megélezzük a fejszénket, nem tudunk erős, friss, jó anyák lenni. Igen, ha a magunk szervezetének nem adjuk meg, ami jár neki, nem tudunk segíteni a szeretteinknek sem. Pláne nem tudunk a család mellett még egy vállalkozást is vezetni…
A kisgyerekes anyáknak sokszor nem a hétvége a pihenés ideje – így vagyok ezzel én is -, hiszen akkor otthon az egész család, talán hétközben máshol esznek, de hétvégén otthon, tehát főzni kell, aztán talán a házimunkákra sem jut idő a mindennapok rohanásában, tehát mosni, takarítani kell, és legtöbbször az anya az, aki úgy gondolja, az ő szükségleteire majd később, valamikor sort kerít, hiszen most a család fontosabb.
De biztosan van a Te életednek is egy-egy nyugalmasabb órája. Talán vannak nagyobbacska gyerekeid, akik már óvodába, iskolába járnak, a férjed meg dolgozik, és ha van is otthon egy kisbaba, hétköznap napközben biztosan alszik legalább egyszer hosszabb ideig. Használd ezeket az órákat, de ne használd KI őket: próbálj meg ilyenkor pihenni, feltöltődni valami otthon is végezhető hobbyval, ilyenkor olvass, kertészkedj, vagy nézelődj, tanulj az interneten. A takarítás ráér akkor, amikor a nagyobbak is hazaérnek.
És az sem bűn, ha egy-egy napra beállítasz egy nagymamát vagy nagynénit. Nálunk szerencsére anyósomék közel laknak, így mind a négy gyereknél rutin volt, hogy hetente egy napot náluk töltöttek már párhónapos koruktól kezdve. Így minden héten – hacsak nem voltak betegek – volt egy napom, amikor elintézhettem pár hivatalos dolgot, nagyobb bevásárlást, aztán elmehettem egy fitness-terembe vagy uszodába, vagy egyszerűen csak otthon maradtam, és egy jó könyvvel végigheverésztem a napot.
Nem kell, hogy lelkifurdalásod legyen azért, ha ilyesmire vágysz, sőt, meg is szervezed! Kell, hogy magadnak is juttass egy kis oxigént, és kell, hogy újra meg újra megélezd a fejszéd! És ha ezt nem tanulod meg addig, amíg csak a családodról kell gondoskodnod, nem fogod megtanulni akkor sem, amikor a vállalkozásodhoz is kell majd az időd és az energiád.
Neked sikerül pihenned időnként? Írd meg a hozzászólások között!

4 hozzászólás

  1. Legtöbbször sajnálom az időt a valódi, semmittevős pihenésre. Régebben alvásidőben, vagy nagyszülőfelügyelet alatt intéztem el a kisgyerek jelenlétében lehetetlennek tűnő vállalkozásokat, (pl.virághagyma ültetés). Amióta meg a különböző "üzleti projektjeimen" dolgozom, (üzletépítés, könyvkiadás, ingatlanos próbálkozások, és nemsokára az online business:)) minden szabad percet kihasználok ezekre, és az ezekkel kapcsolatos tanulásra. Persze néha, kb. havonta egyszer, besokallok, mert zsong a fejem és szalad a háztartás, és akkor először iszonyatos rendet csapok a házban, kertben, íróasztalon, elmegyek futni, táncolni, tornászni, vagy biciklizni, két este szigorúan csak szépirodalmat olvasok, esetleg tévézek, és időben lefekszem. Az agyamat persze nehéz kikapcsolni… A hétvége pedig kizárólag a családé, apástul, 3 gyerekestül:), mert ez mindannyiunknak kell.

  2. Nekem sem mindig sikerül kikapcsolni:)
    Ezért jó, ha időnként kapunk ilyen tanmeséket. Jó esetben legalább ilyenkor megállunk. Vagy elgndolkodunk, és igyekszünk másnap vagy harmadnap pihenni, időt adni magunknak.
    Úgyhogy el is döntöttem, holnap pihi lesz:)

  3. Sajnos sokszor én abba a hibába esem, hogy kihasználom azokat az időket amit lehet. Aztán néhány nap múlva meg is jön az eredménye, fáradt vagyok, ingerlékeny, nincs türelmem a gyerkőcökhöz. Tényleg nagyon fontos, hogy néha szusszanjunk egyet. Mióta a nagy oviba jár, azóta kicsit több időm van a pihenésre itthon egy gyerekkel és mintha mindennel jobban haladnék. Erre szokták azt mondani egy gyerek nem gyerek:)

  4. Nekem sem ment régebben a pihenés beütemezése. Nem is éreztem jól magamat a bőrömben.
    De az utóbbi időben többnyire úgy működök, hogy egy aktív nap – egy passzív nap – egy aktív nap, stb.. Aktív napon dolgozok valamit a vállalkozásomban plusz házimunkázok, passzív napon pihenek és/vagy tanulok. Persze a terveket is ennek megfelelően kell átdolgozni. Lassabbnak tűnhet a haladás, viszont kisebb a hibaszázalék, minőségibb munkát tudok végezni, és nem utolsósorban jobb is a közérzetem.
    Ez fontos! Megéri a lassabb tempót!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*